Bemutatkozás
Varga Zoltán: Vadgazda mérnök, vadgazdálkodási szakmérnök és okleveles vadgazda mérnök végzettséggel rendelkezem. 1995-óta dolgozom a vadgazdálkodás területén. 2006-tól FVM vadászat, vadgazdálkodás szakértői, 2008-tól Vadgazdálkodási Igazságügyi szakértői bejegyzéssel rendelkezem. Működési szakterületeim a vadászat, vadgazdálkodás teljes területét felölelik.
Erdész technikusként hagytam el a középfokú oktatás padjait. A vadgazdálkodás mindennapi életemet azóta is betölti, pedig ennek már több mint 30 éve… Vadgazda mérnök, vadgazdálkodási szakmérnök, majd okleveles vadgazda mérnök és precíziós gazdálkodási agrárszakmérnök lettem. Ma már szakértőként tevékenykedem szakmánk berkeiben, ahol egyik fő szakterületem a mindenkit érintő vadkár.
Végigjártam a hivatásos vadász munkájának minden lépcsőfokát. Neveltem fácánt, foglyot, tőkés récét. Hálóztam mezei nyulat, vezettem körvadászatot és fácánhajtást, bújtam a sűrű vadrózsa és kökénybokrokat vaddisznóhajtásban. Vadásztam és vadásztattam majd minden vadfajra Magyarországon olaszokat, osztrákokat, németeket, belgákat, franciákat, spanyolokat, amerikaiakat és még ki tudja hány féle náció vadászait őzhíváskor, bőgésben és holdvilágos téli estéken. Vadásztam vizslával és kotorékoztam mindenféle ebbel, amelyik hajlandóságot mutatott bemenni a róka- és borzvárba.
Hordtam vállon a takarmányt térdig érő hóban az etetőkbe, műveltünk vadföldet és küzdöttünk a vadkár ellen fegyverrel és mindenféle vadkár elhárítási praktikával. Zsigereltük az elejtett vadat, főztünk ki több száz trófeát és nyúztuk a számtalan rókát, borzot, pézsmapockot.
Zöldfülű vadász koromban még csak az írt be a beírókönyvbe, akinek vadászat közben véletlenül arra vitt az útja, nem létezett krotália és nem volt sem fegyverismereti vizsga, sem pszichológiai alkalmassági vizsgálat. Volt viszont vadászetika, vadászbarátság és összetartás jóban-rosszban. Senkinek nem jutott eszébe a láb alól kelő vagy a szomszéd vadász elől felrebbenő kakasba belepuskázni, mindenki türelmesen kivárta a sorát. Akkoriban még válogatni lehetett a sok segítő között, akik önként, a szórakozás kedvéért akartak ingyen velünk jönni mínusz húsz fokban kotorékozni, és ha kellett, csákányozni, lapátolni. Másnap aztán egész nap fagyoskodtak velünk az etető traktor pótkocsi platóján és nem kértek ellenszolgáltatásként semmit. Jó volt együtt lenni, együtt vadászni. Akkoriban belőlük került ki a következő nemzedék, nem korosztályban, hanem a vadászatban…
A vadgazdálkodás nem csupán szakma, inkább életforma… elmélet és gyakorlat szoros mindennapi összhangja.
Ez az, amit oktatóként át próbálok adni és amit szakértőként is képviselek.
