Kása Róbert: Vadgazda mérnök és okleveles vadgazda mérnök. 1987-óta veszek részt a vadgazdálkodás napi életében. 2010-től az FVM-nél bejegyzett vadgazdálkodási és vadászati szakértő, 2012-től Vadgazdálkodási Igazságügyi Szakértőként is tevékenykedem. Szakterületeim a vadászat, vadgazdálkodás teljes területére kiterjednek.
Varga Zoltán: Vadgazda mérnök, vadgazdálkodási szakmérnök és okleveles vadgazda mérnök végzettséggel rendelkezem. 1995-óta dolgozom a vadgazdálkodás területén. 2006-tól FVM vadászat, vadgazdálkodás szakértői, 2008-tól Vadgazdálkodási Igazságügyi szakértői bejegyzéssel rendelkezem. Működési szakterületeim a vadászat, vadgazdálkodás teljes területét felölelik.
Mindketten erdész technikusként hagytuk el a középfokú oktatás padjait. A vadgazdálkodás mindennapi életünket azóta is betölti, pedig ennek már 20-28 éve… Vadgazda mérnökök, vadgazdálkodási szakmérnökök, majd okleveles vadgazda mérnökök lettünk. Ma már szakértőként tevékenykedünk szakmánk berkeiben, ahol egyik fő szakterületünk a mindenkit érintő vadkár.
Végigjártuk a hivatásos vadász munkájának minden lépcsőfokát. Neveltünk fácánt, foglyot, tőkés récét. Hálóztunk mezei nyulat, vezettünk körvadászatot és fácánhajtást, bújtuk a sűrű vadrózsa és kökénybokrokat vaddisznóhajtásban. Vadásztunk és vadásztattunk majd minden vadfajra Magyarországon olaszokat, osztrákokat, németeket, belgákat, franciákat, spanyolokat, amerikaiakat és még ki tudja hány féle náció vadászait őzhíváskor, bőgésben és holdvilágos téli estéken. Utánkerestünk vérebbel, vadásztunk vizslával és kotorékoztunk mindenféle ebbel, amelyik hajlandóságot mutatott bemenni a róka- és borzvárba.
Hordtuk vállon a takarmányt térdig érő hóban az etetőkbe, műveltünk vadföldet és küzdöttünk a vadkár ellen fegyverrel és mindenféle vadkár elhárítási praktikával. Zsigereltük az elejtett vadat, főztünk ki több száz trófeát és nyúztuk a számtalan rókát, borzot, pézsmapockot.
Zöldfülű vadász korunkban még csak az írt be a beírókönyvbe, akinek vadászat közben véletlenül arra vitt az útja, nem létezett krotália és nem volt sem fegyverismereti vizsga, sem pszichológiai alkalmassági vizsgálat. Volt viszont vadászetika, vadászbarátság és összetartás jóban-rosszban. Senkinek nem jutott eszébe a láb alól kelő vagy a szomszéd vadász elől felrebbenő kakasba belepuskázni, mindenki türelmesen kivárta a sorát. Akkoriban még válogatni lehetett a sok segítő között, akik önként, a szórakozás kedvéért akartak ingyen velünk jönni mínusz húsz fokban kotorékozni, és ha kellett, csákányozni, lapátolni. Másnap aztán egész nap fagyoskodtak velünk az etető fogaton vagy a traktor pótkocsi platóján és nem kértek ellenszolgáltatásként semmit. Jó volt együtt lenni, együtt vadászni. Akkoriban belőlük került ki a következő nemzedék, nem korosztályban, hanem a vadászatban…
Megtapasztaltuk aztán a vadászati rendszerváltozást, az addig nem létező vadászati bürokráciát is. Láttuk, hogyan mennek tönkre a vadászbarátságok és hogyan fajult el a vadászat odáig, amikor szinte csak a pénz számít. Számtalan esetben szembe fordultak egymással a régi vadászcimborák és senki nem akar többé már segíteni semmiben, még pénzért sem.
Tanultunk, képeztük magunkat Magyarország két legjobb vadászati felsőoktatást nyújtó egyetemén. Az általános iskolát elhagyva az erdész, majd a vadgazda szakmának szenteltük életünket. Részt vettünk vadgazdálkodási tudományos kutatásokban, konferenciákon és próbáljuk a jövő nemzedék számára átadni a tapasztalatainkat, legyenek azok jók vagy rosszak.
A vadgazdálkodás nem csupán szakma, inkább életforma… elmélet és gyakorlat szoros mindennapi összhangja.